A főnökömnek, Andrásnak (torzonborz hajú, mexikói bajuszú negyvenes) jól indult a mai napja.
Kis háttérinfó a történethez, hogy 170 cm magas vagyok, ebből a lábaim elfoglalnak vagy 115 centit :) A HR-esünk, Pali mindig azt mondja, hogy elfárad a szeme, amíg végignéz rajtuk.
Szóval, reggel éppen a második teámat csorgattam a hordóból, jól elterpeszkedve, széttett lábakkal, amikor hátulról szinte körbeölelt.
Állítólag pont másfelé nézett, ezért nem látta, hogy ott vagyok, ezért megforduláskor kénytelen volt a fenekembe kapaszkodni. Mintha csak odébb akarta volna tenni a hátsómat :)
Utána mondjuk egészen zavarba jött, és nagyban magyarázkodott, hogy hová bámészkodott éppen. :D
Nekem persze a szemem se rebbent, sőt, utána az aznapi stáb-megbeszélésen többször is megjegyeztem, milyen jól sikerült megragadnia a lényeget..
